csipkelelkű másik blogja

Amigurumi, meg ami nem

2012-01-16T02:36:00.000-08:00

Miközben sógorasszony stóláját meg Anyukám mamuszát horgoltam, megkérdeztem Öcsémet (említett sógorasszony férjét), hogy minek örülne a kislánya karácsonyra. Öcsém mondta, hogy egy lónak. Tehát horgoltam neki egy lovat. (Ezt a mintát vettem alapul). Az eredeti egy bájos, derűs kis lovacska, egy igazi kislánybűvölő cukiság, ez meg... Mikor elkészült, és jól a szemébe néztem, az jutott eszembe, hogy ez egy búsképű ló. Ő tehát Rosinante, a búsképű ló. Viszont kellett a nyakába egy csengettyű, részint mert sárga csikó, és akkor már csengő rajta, részint, hogy a szalag eltakarjon egy aprócska hibát a horgolásban. A kislány öcsikéjének készült a labda, a csiga pedig a Kisfiamé, mert az óvodában csiga a jele (nekem is az volt), és most komoly csigakultusz van nálunk kialakulóban, horgolt csigája még nem volt, hát most van. Sok helyes horgolt csiga leírását találtam meg a neten, de végül a saját fejem után mentem.

Közben elénk ugrott a karácsony, én meg nagy hirtelen meghorgoltam öt fehér csillagot a gyerekszoba ajtaja fölé. Egyelőre még ott is vannak, ha Kisfiamon múlna, akkor jövő karácsonyig. Szóval most kisautókat horgolok, hogy valamivel ki lehessen váltani a csillagokat.

Végére maradt Sanyi, a ló. Sanyi úgy történt, hogy Kisfiam meglátta Rosinantét (a búsképűt), és persze rögtön kellett neki is egy. Mondtam, hogy ekkora lovat soha többet, de nagyobbat csinálhatok. Picit töprengett, aztán ráállt: "Jó, de akkó' kettőt." Végül csak egy lett, az is jóval karácsony után, de nagyon örül neki, és nem is bánja, hogy Sanyi a neve. Az meg úgy lett, hogy a férjem nagypapájának voltak lovai, és a férjem egyszer felsorolta őket, és jöttek sorban a szokványos lónevek, és aztán mondta, hogy ja, és volt még Rúgós Manci, és ezen nekem muszáj volt röhögnöm, mert ez úgy hangzik, mint a Repülős Gizi, és akkor megadta a kegyelemdöfést, hogy volt még Sanyi. A ló. Ez csak nekem hangzik viccesen, hogy egy lovat Sanyinak hívnak? nem (Nagy) Sándor, vagy Alexander, netán Bukephalosz (ha már Nagy Sándor), neeeeem. Sanyi. Csak így, hogy Sanyi. Hát ezért.

Horgoltam

2012-01-12T04:44:00.000-08:00

Amúgy nem tudok, ezért érdekes a dolog. Az alapokat még a nagymamámtól tanultam (ki nem?), de nem tetszett igazán, kicsi voltam még. Aztán sokáig nem, majd jött a hajócsipke. Aztán terhes lettem, és amikor hivatalosan is megtudtuk, hogy kisfiúcskánk lesz, elmentem és vettem pár gombolyag kék és fehér fonalat, hogy abból majd kistakarót fogok horgolni, mert az olyan klasszikus, üldögélni nagy hassal, feltett lábakkal és kistakarót horgolni. A minta igen szellemes volt, egyráhajtásos pálcák, elkezdtem egy kék gombolyagot, horgoltam, amíg az tartott, aztán fogtam egy fehéret, és így tovább. Borzasztó lett, de ha jól begyűrtem a széleit a babakocsiban, egészen tűrhetően mutatott. És aztán sokáig megint nem, viszont kötöttem a fiacskámnak egy baktust. Magamnak is akartam, meg is vettem hozzá a fonalat, de folyton eltévesztettem, ezért hetedjére már végleg visszabontottam. A fonal ott volt, szép volt, végül aztán elhatároztam, hogy a sógorasszonynak fogok horgolni egy stólát, mégpedig egy Möbius-stólát, de ezt még akkor nem tudtam. Egy régi Fürge ujjakban találtam a mintát, eredetileg inkább alkalmi viseletnek szánták, de a minta egyszerű volt, és kicsit testesebb fonalból pont megfelelt a célnak – azaz éjjel, ha fel kell kelnie a gyermekekhez, csak magára kapja, és nem csúszik le, mint egy szokványos vállkendő.

Nagyon élveztem a munkát, a csipkék után elég szokatlanul haladós volt, kicsit nézegettem a horgolós blogokat, nem tudtam, hogy a vesztembe rohanok. Láttam, hogy például egy mamuszt meghorgolni nem egy nagy ördöngösség. Anyukám eléggé fázós, muszáj horgolni neki egy ilyen mamuszt (bár a fazonja inkább az ún. titokzoknira hasonlít), és aztán magamnak is, mert én is fázós vagyok (minta pl. itt). Ezekhez már barkafonalat rendeltem, és azt hiszem, abban a pillanatban, amikor először vettem kezembe a Gerlepár nevű fonalat (bambusz-pamut), végleg elvesztem. Innentől kezdve nincs megállás. A mamusz után egy sapka következett (innen), majd horgolt figurák (lásd a következő postban).

(A sapkás képet Kisfiam készítette, szokás szerint, a mamuszost én - de nem gondoltam, hogy ilyen nehéz az embernek a saját lábát lefotózni. Az ez évre tervezett hasizomgyakorlatokkal nagyjából meg is lennék :)

Megint varrtam

2011-07-22T05:09:00.000-07:00

Párnahuzatot méghozzá. Turkáltam egy egészen kivételesen szép nyakkendőt. Valószínűleg már másnak is eszébe juthatott, hogy valami nemesebb célra is fel lehetne használni ezt a gyönyörű selymet (kevés olyan értelmetlen ruhadarab létezik, mint a nyakkendő), mert minden címkét és cérnát eltávolítottak belőle, aztán meggondolhatta magát az illető, de azért látszott az anyagon, hogy nyakkendő volt valamikor. Az meg, hogy valóban selyem, a vasaláskor derült ki.

A keret natúr vászon (szeretem az ellentétek harmóniáját, hahh), sajnos éppen csak annyi maradt belőle, hogy a keretet kiadja, így is kellett kicsit sakkozni vele, de a hátlapra már nem futotta, azt egy nem túl szép, kék vászon maradékából szabtam ki.
Ajándékba készült, ráadásul az ország másik végére vittük, így nem vettem hozzá párnát, kicsi gyerekkel így sem csekély poggyásszal indultunk útnak, csak reméltem, hogy szüléim valamelyik díszpárnájára megfelelő lesz (Anyukámnak volt a születésnapja), hát látszik a képen, hogy nem, de sebaj, majd kapnak párnát is hozzá egyszer.

A kivitelezés szokás szerint nem a legtökéletesebb, gondoltam, hogy nem lesz egyszerű a selymet a vászonhoz varrni, ehhez képest csak egyszer kellett visszabontani.

Újabb varrományaim

2011-04-19T00:48:00.000-07:00

Egy ágytakaró:

És egy kádkilépő:

Nyilván hihetetlenül hangzik, de mindkettő a fiatalúrnak készült, sajnos ekkora holmit nehéz titokban elkészíteni, így a gyermek végig figyelemmel kísérte az egész munkafolyamatot. Sőt, a gombostűket ő adogatta. Az elég vicces volt, mikor én a földön csúsztam-másztam, hogy a böhöm ágytakaró három rétegét összetűzzem, lehetőleg pontosan, alaposan, de úgy, hogy a szőnyeget azért ne tűzzem hozzá, ő pedig mellettem álldogált és időnként átnyújtott nekem egy-egy gombostűt, majd lelkesen megjegyezte: "Ez jó munka volt. Kemény munka volt."
Az ágytakaró nagyrészt (a hátlap és a bélés kivételével) újrahasznosított (úlahasznoszított, ahogy a kisfiam mondaná), "szabászati maradék", turkált párnahuzat és függöny felhasználásával készült.

Valójában eredetileg egészen kicsi kockákból akartam megvarrni az ágytakarót. Ki is vágtam pár százat, és vagy húsz csíkot össze is varrtam, aztán rájöttem, hogy még sok-sok kocka kell (igen, négyzet, tudom), és sok-sok csík, és hamarabb lesz ágytakarója a gyermeknek, ha teljesen újba kezdek. Így maradt a nyakamon egy nagy kupac, 10x10 centis kockából varrt csík, ezeket folyamatosan újraújrahasznosítom. Elkészült például ez a kádkilépő. A kockák turkált párnahuzatokból és régi férfiingekből származnak, a pettyes anyagok maradékok. Kisfiam lelkesen hurcolta körbe a lakásban, hogy neki van ilyen kádkilépője, Ana varrta, milyen jó, aztán hetekig minden fürdés után kétségbeesve ordított, hogy "látöpög a víííííz!". Nem volt egyszerű meggyőzni, hogy ennek a dolognak valahol ez a lényege.

Bagel

2011-02-01T00:45:00.001-08:00

Első találkozásom a bagellel amerikai ösztöndíjas évem első estéjén történt. Táncteremnyi szobámba gondos kezek bekészítettek egy csokor fréziát meg egy tálat, rajta gyümölcsök meg pár bagel, de ezt akkor még nem tudtam. A sok izgalom után este leültem vacsorázni, és az első falat bagel után azt hittem, elsírom magam. Ha ilyen a kenyérféle Amerikában, akkor év végére okvetlenül éhen fogok halni, hogy lehet ilyen ragacsos, tömény, fujtós borzalmat enni. Az ún. menzán (mert még csak távolról sem emlékeztetett az itthoni menzára az egyetem ebédlője) reggelente halomban álltak a különböző ízesítésű bagelek, igyekeztem messzire elkerülni, reggel még a puha belű, ropogós héjú és egyre kevesebb helyen fellelhető kiváló magyar kenyeret sem bírom leszuszakolni, nemhogy ezt a péksütemények szégyenét. Aztán egyik reggel a szakácsbácsi megszánt, és megmutatta, hogy a bagelt bizony ketté kell vágni, betenni a pirítóba, aztán még azon melegében megkenni mondjuk krémsajttal, és láss csodát. Valóban. Egy új világ tárult fel előttem, az áfonyás bagel krémsajttal megkenve, egy pohár kakaóval számomra a mai napig az álomreggeli. Közben persze eléggé furcsának találtam, hogy létezik olyan kenyérféle, amit direkte azért (sőt, úgy) sütnek, hogy utána még meg kelljen pirítani, mert egyébként ehetetlen.

Aztán hazajöttem, eltelt pár év, a bagel emléke halványodott, ám amikor belefutottam Fűszeres Eszter lelkes beszámolójába, és megtudtam, hogy frissen a bagel igenis pirítás nélkül is élvezhető, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy kipróbáljam. Őszintén szólva a dolog elsőre azért bukott meg, mert tejporból nem tudtam a receptben előírt mennyiséget beszerezni, aztán találtam egy másik receptet, ehhez már nem kellett tejpor, de így is csak tavaly ősszel sikerült összehoznom az első adag (azaz 8 darab) bagelt. Onnan gondolom, hogy nem lett rossz, hogy a két legszebbre sikerült példányt el kellett dugni, hogy legalább egy képet tudjak róluk csinálni. Az egyiket el is raktam, hogy kipróbáljam, hogy vajon tényleg csak a friss bagel a jó bagel, és meg kellett állapítanom, hogy a házi bagel nem annyira frissen is jó bagel.

Azaz beigel. Nem biztos, de úgy gondolom, hogy etimológiailag mindenképpen van köze a bejglihez, de lehet, hogy nem etimológiailag is, mindenesetre az én nagymamám kelttésztából sütötte azt, amit ő bejglinek nevezett. De ez most mellékszál. A bagel-beigel egyike azoknak az európaiaknak, akik és amik végül Amerikában lettek sikeresek, és úgy jöttek vissza meghódítani Európát. Itthon is lehet már kapni, de borzasztó drága, sokkal olcsóbb és egyszerűbb otthon megsütni. Illetve először főzni, ugyanis viszonylag rövid kelesztés után forrásban lévő vízbe kell dobni egy-két percre. Ez egyrészt lerövidíti a kelesztési időt, másrészt meg a bagel külseje kellemesen ropogós lesz tőle. Mármint a sütés után, természetesen. Gyakorlatilag bármit lehet tenni magába a tésztába, hagymát, áfonyát, mazsolát (nyilván gondosan mérlegeljük előtte, hogy mit mivel érdemes párosítani), és a vízfürdő után a tésztára, mákot vagy szezámmagot például, aztán az elkészült bagelbe szintén, lehet enni csak úgy, vagy kettévágva mindenfélével megtöltve.

Rettentő büszke voltam rá, hogy elsőre is sikerült ehető, és nem túl randa bageleket sütni, de azért van még mit csiszolni a technikámon, főleg a külcsínt illetően, de az általam használt recept külön kihangsúlyozza, hogy "Don't get discouraged if they don't look perfect, it just takes practice!" Hát jó, akkor még gyakorolom.

Receptek és érdekességek:

Fűszer és lélek először

Fűszer és lélek másodszor

Fűszer és lélek harmadszor

Homemade bagel recipe

(Jellemző, hogy a fenti kép még valamikor szeptemberben készült, ezt a bejegyzést pedig három hónapja kezdtem el írni...)

Varrományaim

2011-01-06T03:51:00.001-08:00

Karácsonyi ajándék az Öcséméknek. A kék nem igazi kékfestő, a piros meg egy régi szoknyámból van (felszabdaltam, persze...). Ami meg púderszínűnek tűnik (legalábbis ezen a monitoron), az valójában nyersvászon. Kicsit túl széles lett a keret, az nem nagyon tetszik, de akarok varrni magunknak is egy hasonlót, azon nagyobbra szabom a kockákat, és keskenyebbre a keretet. Vagy keretben lesznek a kockák is, úgy még jobb. Ja, amúgy ez egy párnahuzat.

Az alábbi kispárna eredetileg a Szeretetvarázs felhívására készült, de inkább prototípusnak tekintem. Sajnos elég pontatlanul sikerült összeilleszteni a kék és a zöld anyagot (a kék ráadásul vasalhatatlan), és így olyan lenne, mintha lyukas cipőt adományoznék, mondván, hogy akinek nincs semmilyen, az annak is örül. Tartok tőle, hogy lesz még rá alkalom, legközelebb valami egyszerűbbel próbálkozom.

(Azt hiszem, nem igazán látszik, ezért csak úgy mondanám, hogy kék a lába, zöld a szárnya...)

Hanukka

2010-12-02T06:10:00.000-08:00

Az ünnepről bővebben itt, konkrétan erről az énekről meg itt.

(Nem tudom, mi van, a második link nem működik, illetve egyáltalán nem oda vezet, ahova szeretném, pedig háromszor javítottam ki... mindenesetre, ha valakit érdekel, a Wikipediában a Ma'oz Tzur szócikket kell keresni.)

Franczia aszalt gyümölcs

2010-10-11T07:14:00.000-07:00

Talán hasznos lehet az alábbi leírás, így, hogy megint mindjárt elénk ugrik a karácsony... Meg egyébként is, talán van, akinek már hiányzott K. Beniczky Irma asszony.

Ezen annyira kedvelt és - drága - finom csemegét magunk is készíthetjük kevés költséggel és fáradsággal. Erre azonban szükséges, hogy aszaló-kasaink legyenek, a mi nem sokba kerül, a kinek külön gyümölcsaszalója van, annak nem szükséges külön aszaló-kasokat csináltatni, ezek különben csak fűzfavesszőből fonottak szoktak lenni. A frissen szedett, kiválogatott gyümölcsöt forró vízbe kell tenni s addig benne hagyni, a míg megpuhul, a víz csak annyi legyen, hogy a gyümölcsöt betakarja. Ha puha, ez úgy tudható meg, ha szalmaszállal könnyen keresztül lehet szúrni a héját, akkor óvatosan kiszedjük szitára s ezt tálra állítjuk, melybe czukrot teszünk, erre csepegjen le a lé. Ha a gyümölcsről minden lé lecsurgott, akkor rakjuk szépen sorba az aszaló deszkára vagy kasra, és tegyük a kemenczébe kenyérsütés után, a hol 24 óráig marad, a kemencze száját be kell dugni.
A lecsurgott levet sűrűre befőzzük a czukorral és a most már eléggé aszalt gyümölcsöt bele mártogatjuk és a napon szárítjuk meg vagy gyengén fűtött kemenczében. Ha a czukor eléggé megkeményedett s szilárd kérget képez, akkor finom papir közé tegyük el a dobozokba, melyeket hűs, szellős helyen tartunk.

Brio - Jose Lemos - Countertenor - Durme durme

2010-09-30T06:21:00.000-07:00

Ma még csak ötvenszer hallgattam meg ezt a szefárd zsidó altatódalt, de még messze a nap vége. José Lemosnak sírnivalóan gyönyörű hangja van, és nyilvánvalóan a lelke is gyönyörű, ez két taktusból kiderül.
Elsőre nekem kicsit portugálosnak tűnt a kiejtés, ezt annak tudtam be, hogy José Lemos egyébként brazil, aztán utánaolvastam, és kiderült, hogy a ladinóban bizony ez így hangzik.
Megtaláltam a szöveget, de a fellelhető angol fordítást kissé hozzávetőlegesnek éreztem, így összehoztam valamit belőle, nevezzük nagyképűen saját fordításnak, bár a ladino nyelvtudásom erősen hézagosnak mondható, ám némi minimálspanyollal elég jól lehet boldogulni.

Durme durme hermozo hijico
Durme durme con sabor
Cierra tuz luzios ojicos
Durme con sabor
A la skola tu te iras
En la Ley t’ambezaras.

Aludj, aludj, szép fiacskám,
Aludj, aludj édesen,
Hunyd be ragyogó szemeidet,
Aludj édesen.
Iskolába fogsz majd menni,
A Törvényt fogod tanulni.

Mostanában varrogatok....

2010-08-23T05:59:00.000-07:00

Vagyis nagyjából másfél éve, hogy kaptam egy rendkívül egyszerű, olcsó, de nekem pont jó varrógépet. Nagyon régen vágytam már rá, és azóta tömérdek cérnát és anyagot pusztítottam el, na jó, többnyire azért egészen használható dolgok kerekedtek belőlük. A családban és a baráti körömben már mindenki kapott csipkét, csipkével ékesített levendulás zsákot, csipkeékszert, most jött el a párnahuzatok, folttakarók, rátétes bevásárlószatyrok ideje. Mert ruhát nem varrok. Nem elvből, csak eddig valahogy nem. Már kiszabtam egy blúzt (na, hát kivágtam hozzá négy téglalapot), mellévarrott ujjút, de még nem varrtam meg. Most már nem is fogom, majd tavasszal, mert elég nyárias anyag.
Ja igen, és újrahasznosítok. Félig elvből, félig meg gyávaságból, mert az anyagok nagyon drágák, és sosincs olyan, ami igazán tetszene, ezért lelkesen szabdalom a férjem kinőtt ingeit (remek kockás flanelek!), és megszállottként túrom át a turkálókban a lakástextil-kupacokat. Szó szerint kilószámra vásároltam és szabdaltam fel kiváló apró virágos, vagy skótkockás párnahuzatokat és állatfigurás függönyöket. Vettem parányi babasapkát (30 forintért!) pusztán azért, mert csodás , karácsonyi színekben pompázó plüssből varrták, pillanatok alatt két karácsonyfadísz született belőle, az egyiket elajándékoztam, a másikról majd készítek képet és felteszem. Onnan gondolom, hogy kezdem túlzásba vinni a dolgot, hogy a múltkor turkáltam magamnak egy pulóvert, és lelkesen mutattam a férjemnek, aki gyanakodva nézte egy darabig, aztán megkérdezte, hogy de ugye, ezt nem akarod felszabdalni...
Mondanom sem kell, hogy a kisfiamnak varrok a legszívesebben, ő még mindennek örül, sőt, ha leülök a varrógép mellé, rögtön közli (nem kérdezi, egyszerűen kijelenti), hogy most neki varrok valamit. És többnyire tényleg. Párnahuzatokat, kockásmacit, ágytakarót, ülőpárnát, továbbá kisebb-nagyobb zsákokat az építőkockáknak és a favonatnak. De a legnagyobb sikere a kisszatyornak volt, aminek hosszú a füle, így a vállára is akaszthatja. Utcán is boldogan hordja, megpakolja mindenféle fontos dologgal, kukásautós és repülős könyvecskével, játékmozdonnyal és a fröccsöntött mobiltelefonjával. Általában nagy sikerünk van. Főleg, mikor egy bankigazgató eleganciájával előkapja a fröccsöntött mobilt, és hosszasan társalog az utcán.
A kisautós szatyor volt az első, ezt majdnem egy évig nyúzta, látszik is rajta, ezért készült el a hajós változata. A legtöbb felhasznált anyag újrahasznosított, vagy maradék, egyébként maga a szekrény is, amelynek az ajtaján lógnak, erről majd egyszer később.

Kisfiam első festményei

2010-08-03T05:54:00.001-07:00

Elfogult vagyok, na. De az vesse rám az első követ, akinek nem a saját gyereke a legszebb, legjobb, legokosabb. Meg aki nem fél, hogy szájon vágom (Rejtőtől lopni nem szégyen).

Az első képnek még én adtam címet („Pávatánc”, hahh, ennyi pátosz még belefér), akkoriban még nem sokat beszélt, ezt mostanában kezdi behozni, de akkor még csak szavakat mondott, és kizárólag helikoptert és hajót festett. Egyébként az ilyen lírai hangvételű festményeknek az a titka, hogy a kellő pillanatban kell kitépni a lapot a gyermek mancsai alól, mielőtt a pávára még számos, jobbára azonosíthatatlan ojjektum kerülne. A kép most Mamája hűtőjét díszíti, Anyák napjára kapta.

Pávatánc 2010. április 27.

A másik kép („Virágok”) pár napja készült, festett egy virágot Papának, aztán egyet Mamának, egyet Apának, végül egyet Anának (ez vagyok én. Teljes nevemen „Ana dele, Ana dele, Ana dele. Dele mál!”)

Virágok 2010. július 30.

Répáshasú fércnyúl...

2010-07-20T02:49:00.000-07:00

... az egyik nyeremény fércműveknél. És a többi is érdekes.

Ajándék Elzától

2010-06-22T06:33:00.000-07:00

Még áprilisban játékra invitálta a "a hiperinternettér lakóit" egy figyelemreméltó blog nem kevésbé figyelemreméltó tulajdonosa. Kézzel készült, csodaszép ékszereket lehetett kapni némi zenéért cserébe. Pár hete meg is érkezett ez a gyöngysor, nagyon szeretem. A fiacskámnak is tetszik, ami nagy szó, mert kétéves létére igen kifinomult ízléssel rendelkezik, és bizony leveteti velem, ha valami túl harsány, vagy ízléstelen holmit aggatnék magamra. Vagy kiröhög. Az még rosszabb. De most nem F.-ról akarok írni, hanem Elzáról, akitől azóta is, többször is lehetett csodás ékszereket nyerni, de nem csak ezért érdemes a blogját felkeresni.

Kommentár nélkül

2010-06-10T05:34:00.000-07:00

Magyar Vöröskereszt
Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Magyar Ökumenikus Segélyszervezet
Baptista Szeretetszolgálat
Segélyvonalak
Szeretetvarázs

Palotanegyed Fesztivál...

2010-06-07T07:12:00.000-07:00

... volt a hétvégén. A Palotanegyedben, érdekes módon. Teljesen reménytelen volt, hogy mindenhova elmenjünk, ahova szerettünk volna (kimaradt Palya Bea a kései időpont miatt, és a Ghymes meg a Besh o droM, hasonló okokból, Berecz Andrást is majd máskor hallgatjuk meg, a MÉHEK koncertjére pedig valószínűleg hat ökörrel sem lehetett volna elrángatni a családfőt), de Szalóki Ági gyerekműsorát igazán bűn lett volna kihagyni. A mi gyermekünk, aki kétéves múlt, hatalmasra nyitott szemekkel, áhítattal nézte és hallgatta végig az egyórás műsort, azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Igaz, előtte napokig mondogattam neki, hogy megyünk és meghallgatjuk a Cipity Lőrinc nénit, aztán pont a Cipity Lőrincet nem énekelte. Azért azt nagyon jó volt látni (vagyis inkább hallani), hogy a gyerekek közül sokan kívülről fújták a legtöbb nótát, még a nem magyar nyelvűeket is. A szülők közül meg még többen.
Minthogy a ház ura nagy Halász Judit-rajongó piciny kora óta, másnap elmentünk az ő koncertjére is. (Mármint természetesen Halász Judit, és nem a férjem koncertjére). Na mostan, Halász Juditot ugye nem kell bemutatni, negyven éve nem változott semmit gyakorlatilag, szóval azt kaptuk, amire számítottunk. (Azt mondjuk nem egészen értem, hogy miért kell gyomorremegtető basszust nyomni, ha a koncert egy épületek közé beszorított, parányi téren zajlik, ráadásul a célközönség átlagéletkora mintegy 5,3 év, de mindegy is, ez nem az ő sara nyilván, és végül is nem szenvedtünk maradandó halláskárosodást.)
Szóval szép volt, és valójában még nincs is vége! Egész nyáron lesznek hasonlóan színvonalas (és egyáltalán nem mellékesen ingyenes) programok a Palotanegyedben, és ez jó.
Itt pedig egy másik kedvencünk Szalóki Ágitól (a Cipity Lőrincet nem találtam):

Eper-bor

2010-06-01T05:13:00.000-07:00

Most, hogy itt a nyár (höhö), meg a hőség (höhöhö), folyamatosan gondoskodnunk kell valami kellemesen hűs italról (muhahaha), már csak a kiszáradás elleni védekezés végett is. Egy recept K. Beniczky Irma fantasztikus gyűjteményéből:

Porczellán edénybe tégy 4 deciliter jó, nem savanyú fehér ó-bort, czukrot ízlés szerint és két deciliter érett, válogatott erdei szamóczát és tedd jég közé, hol egy éjjel vagy egy napig áll. Egy órával a használat előtt le kell szűrni a bort az eperről és megint 2 deciliter friss epret kell bele tenni, aztán megint jégbe tenni, hol addig marad, a míg használjuk, tehát egy óráig, aztán add fel kis poharakba töltve az eperrel együtt. Ezen ital nyáron nagyon üdítő és kellemes lábbadozók számára.

(p. 279.)

Gondolom, nem sokan képesek manapság naponta két-két deciliter érett, válogatott, friss erdei szamócát előkapni a spejzból, szerintem kertben termett eper pont megfelel erre a célra. Nem próbáltam, őszintén szólva nem is akarom, annál jobban szeretem az epret (meg a jó, nem savanyú fehér ó-bort is), de hátha akad, aki mindkét összetevőnek bővében van. Azt mondjuk nem tudom, hogy mennyi alkohol lesz benne a végén, de szerintem mindenképpen több, mint amennyit manapság ajánlani szoktak például a lábbadozóknak, meg úgy általában nyáron szomjoltásra.

Ezt nézzé(te)k meg!

2010-05-26T06:43:00.000-07:00

Ma emailben kaptam ezt a linket.
Nagyon örülök. Tulajdonképpen akkor most már írhatom, hogy közkívánatra lesz itt is "rendszeres olvasás funkció".

Józsefváros - a trendi bohémtanya...

2010-05-05T04:54:00.000-07:00

Ahogy a New York Times látja. Magyar nyelvű összefoglaló olvasható itt.
Annak külön örülök, hogy megemlíti a Beyond Budapestet!

Elment...

2010-04-16T06:12:00.000-07:00

Hogyan kell vízet forralni?

2010-04-14T05:55:00.000-07:00

Ha ezt valamely házi asszonytól kérdeznők, bizonyára megharagudna érte, mert hiszen azt csak tudja minden konyhaszolgáló is. Pedig mégis merjük állítani, hogy csak kevesen tudják, hgyan kell vizet czélszerűen forralni, mert ha azt tudnák általánosan, akkor nem adnának némely házban többnyire zavaros, rossz ízű theát s a kávé is jobb volna. A vízforralásnak titka csak ebből áll: a friss vizet tiszta, átmelegített üstbe vagy serpenyőbe - vagy hát a milyen edényben épen forralni akarják - kell feltenni s minél hirtelenebben forrásba hzni, jól betakarva, a mint forr, rögtön fel kell önteni theára vagy kávéra. Ha avizet soká hagyjuk forrni födő nélkül, akkor annak minden jó része elpárolog mint gőz és csak a meszes, vasas, sőt rossz kút- vagy folyóvíznél ammoniak, agyag, salétrom, selejtes, zavaros salak marad hátra, ez pedig nemcsak hogy rossz ízű, zavaros, de egészségellenes is.

(p. 113.)

Kitünő dörzsölő-ruha

2010-03-16T06:59:00.000-07:00

Végy néhány vég vékony fehér szattyingot - ' jó magyarsággal mondva: 'pertlit' - és hosszú csont- vagy fatűkkel köss belőle tetszés szerinti széles és hosszú törülközőt, simán kell kötni ide-oda. Ez igen kellemes, puha és olcsó dörzsölő kendő, mely ugyanazt a szolgálatot teszi, mint a drága angol frottír-törülközők.

(p. 269.)

Szattying... Ezt igyekszem beépíteni a szókincsembe, remek szó. Cipőszattying!
Na, hát az van, hogy ma néhány vég vékony, fehér szattying árából egy tucat (nem annyira) drága, (nem annyira) angol frottír-törülközőt lehet beszerezni, legalábbis itt, a józsefvárosi piacon, szóval erre a célra talán nem annyira alkalmazható ez az egyébként kiváló ötlet. Ám például használt cipőfűzők újrahasznosításával kiváló törlőkendőket lehet gyártani. El is kezdem gyűjteni a szakadt szattyingokat (jó magyarsággal mondva: "pertliket"), aztán meglátjuk.

Újabb gyöngyszem a "Kincstárból"

2010-02-22T05:21:00.000-08:00

Előny a mosásnál.

A mosáshoz rendszeresen vagy hamu- vagy szóda-lúgot használnak, mely, ha nagyon erős, nemcsak a mosónő kezét, de a ruhát is megtámadja, ennek kikerülése végett, s hogy a ruha - kivált a finomabb - szép fehér legyen és kevesebb szappan fogyjon, nem kell egyebet tenni, csak boraxot a szódába keverni, finom ruhának végy például 13 deka szódát és ugyanannyi boraxot, durvább ruhának lehet két rész szódát és egy rész boraxot venni. A borax szintén oly fehér, mint a szóda, az árban is csak csekély a különbség. A ruha sokkal fehérebb lesz és nem szenved annyira, mint az erős szódalúgtól, a mosónők kezei sem sebesednek ki s így gyorsabban és jobban moshatnak.

(p. 119.)

Milyen kedves, hogy aggódik... a mosónők kezei sem sebesednek ki s így gyorsabban és jobban moshatnak... Jó, mi?

Eczetes szilva és percz-leves betegek számára

2010-02-18T04:51:00.000-08:00

Van egy könyvem, fogalmam sincs, hogy került a birtokomba, de rendkívül szórakoztató olvasmány. K. Beniczky Irma Arany kincstáráról van szó, és abszolúte "nélkülözhetetlen tanácsadó minden család és háztartás számára", legalábbis az alcíme szerint. Szerintem is. Ilyen fontos dolgokat lehet megtudni belőle, mint például, hogy hogyan készülnek a címben említett finomságok, meg hogy mi a módja a tollak göndörítésének, hogyan kell az arczbőrt ápolni, edényeket, melyekben petroleum volt, tisztítani, illetve zöld ugorkát télire eltenni. Szóval nélkülözhetetlen, na.
Mindezekből jól látszik, gondolom, hogy ez nem egy a manapság kilószámra kapható, különféle házi praktikákat, leghatékonyabb szerek receptjeit és csalhatatlan életvezetési és háztartási tanácsokat tartalmazó könyvek közül. Nem bizony. Ez egy a múltmúlt század végén született és minden bizonnyal hasonlóképpen kilószámra kapható hasonló témájú könyvek közül. Mindenesetre a második (bővített) kiadást biztos megérte, nekem az van meg, 1893-ban, a Franklin Társulat gondozásában jelent meg, és feltehetőleg több nőnemű ősöm olvasta salátává, (és helyezett el a lapjain különböző eredetű pecséteket), mire az én birtokomba került.
A könyvecske nagyjából minden témát felölel, ami egy korabeli fehérszemélyt érdekelhetett. Mármint szerinte. Amit olvastam a fent nevezett hölgyről, hát nem volt éppen egy szüfrazsett. De ez most mindegy. Ír tehát az elsősegélynyújtásról, különböző sérülésekről, a házi gyógyszertárról, leírja számos kipróbált háziszer és szépítőszer receptjét, fontos tudnivalókkal szolgál a kertészet és a "gazdászat" terén, és a "Különféle hasznos tudnivaló" című fejezet előtt még egy rövid illemtant is olvashatunk. Egy egész fejezetet szentel a különböző üdítőknek (pl. limonade betegek számára, almavíz, rizs-víz, vagy pirított kenyérlé), valamint a családi élet és boldogság témakörének.
Gondolom, nem mindenkinek áll a polcán ez a rendkívül értékes és nélkülözhetetlen mű a Biblia, a Kincses kalendárium és az Orvos a családban mellett, ezért a következőkben igyekszem megosztani gyér számú olvasóimmal számos bölcs sorát e kitűnő hölgynek.

Az arczbőr hibáinak gyógykezeléséhez,

melyek elég gyakran máskülönben szép vonású arczot éktelenné tesznek s melyeknek eltávolítása szükséges, mert a szépségnek hatását megzavarják. Kevés ember van egyáltalában, a ki tökéletesen kifogástalan lágy, gyöngéd bőrrel, s még kevesebb, a ki kifogástalan, tiszta arczszínnel (Teint) bir. Ez pedig csodálatos dolog, nemde, tisztelt olvasó közönség? - hiszen emberöltők óta egyre hirdetik a "csalhatatlan", a felülmulhatatlan", a "legbiztosabb" szereket az arczszín efféle hibái és bajai ellen s a jóhiszemű közönség el is fogyaszt évenkint óriási mennyiségű "szépítő szert", nem okulván soha sem a saját kárán. A kik az ilyen titkos, biztos szereket drága pénzen vásárolják és használják, azok tudják legjobban, hogy mit érnek ezek.
De végre az még nem lenne a legnagyobb bűnük, hogy mit sem használnak, hanem annál nagyobb az, hogy az ilyen szereknek használata a legtöbb esetben megrongálja az egészséget, s különösen megzavarja a bőrnek természetes működését, megfosztja azt lágyságától és üdeségétől, s fonnyadttá és ránczossá teszi.

(pp. 86-87.)

Szaloncukor

2009-11-17T06:34:00.001-08:00

Nem élet az élet saját készítésű szaloncukor nélkül, gondoltam tavaly, és némi receptkönyv-forgatás és interneten-böngészés után úgy éreztem, kellő elméleti alappal bírok ahhoz, hogy belevágjak.
Elsőre már valahol az elején elveszthettem a fonalat, legalábbis azt hiszem, mindenesetre a nagy vedérnyi szirup sehogy sem akart szép, homogén, pláne gyúrható masszává alakulni. A második próbálkozás valamivel jobban sikerült, az legalább már megszilárdult. Sajnos túlságosan is. És szintén sajnos néhány csepp mandulaaromával ízesítettem, itt állt már időtlen idők óta, gondoltam, azért nem kár. Na most, néhány csepp mandulaaroma is pont elég volt, hogy az egész kulimásznak fertelmes neonzöld árnyalatot, továbbá még fertelmesebb, émelygősen tömény mandulaszagot kölcsönözzön. Így történt, hogy sikerült legyártanom egy jó maréknyi fertelemzöld, büdösmandulaszagú - kockacukrot. Még a Zapukám sem lelkesedett érte túlzottan, pedig egyébként elkötelezett híve a bevonatlan konzumszaloncukornak.
De idén újra megpróbálom. Egyrészt, mert nem élet az élet saját készítésű szaloncukor nélkül, másrészt meg, mert aki hülye, az is marad.

(Receptet találtam itt és itt, valamint Magyar Elek Az Ínyesmester szakácskönyve c. gyűjteményében.)

Богородице Дјево

2009-09-10T07:15:00.001-07:00

Ez milyen gyönyörű!

Már régen fel akartam tenni a blogra, de csak most jöttem rá, hogy kell. Teljesen véletlenül sikerült éppen két Mária nap között.

Nem az én nevemben...

2009-08-26T02:26:00.000-07:00

Ha úgy gondolod, hogy a te nevedben sem, itt jelezheted.

Genius loki...

2009-07-17T07:25:00.000-07:00

Tegnap nekiláttam lokumot készíteni. Ez az a fajta édesség, amit vagy utál valaki, vagy imád. Látva a tegnapi művemet, azt lehetne gondolni, hogy én utálom, pedig nem. Egy kisebb tepsire való rózsaillatú, ragacsos gusztustalansággal és számos tapasztalattal lettem gazdagabb:

1. Az ember nem próbál ki új receptet, amikor a gyerek ébren van.

2. És ha az Anyósát várja.

3. Ha az előbbiek egyidejű fennforgása esetén mégis új receptet próbál ki az ember, ne csodálkozzon.

4. Nem utolsó látvány, ahogy bugyog a forró cukorszirup a kerámialapon.

5. Az odaégett cukorszirup kerámialapról való maradéktalan eltávolítására még nem született meg a tökéletes módszer. (Ez biztos, a létező módszereket már kipróbáltam...)

6. Sokat lendíthet a dolgon, ha az ember elolvassa a használati utasítást a keményítő dobozán.

Akadálymentesség a Nyóckerben

2009-06-30T01:40:00.000-07:00

Fazon kerekesszékben ülve a kisbót küszöbéről kiabálja be a rendelést. Ez láthatóan a napi rutin része.

Szeretek itt élni.

Ez a negyedik nyarunk...

2009-06-18T02:33:00.000-07:00

... ebben a lakásban, és az erkélyünk most kezd olyan lenni, amilyennek szeretném. Minden virágzik, minden zöld, csudajó. Lesz paradicsomunk is, meg paprikánk, ha igaz, sőt krumplink is. Ez utóbbi mondjuk nem volt betervezve... A Józsefváros közepén ez azért nem olyan rossz. Igaz, hogy tíz perc séta a Fűvészkert is, meg az Orczy kert is, de azért, ha kinézek az ablakon, mégis csak egy bontásra érett, öreg bérházat látok... Viszont vannak hársfák is az utcában, meg eperfák, néhány kertesház az obligát vadszőlővel, hogy az ember abba az illúzióba ringathassa magát, hogy egy csendes, poros kisvárosban él. A poros mondjuk stimmel.

Szóval az erkély. Lesz majd leánderünk is, csak nőjön még egy kicsit a gyermek, hogy biztosan ne legelje le. Momentán egy tő bougainvillea (murvafürtnek is mondatik) hivatott biztosítani a mediterrán hangulatot, mérsékelt sikerrel. Tudniillik folyamatosan haldoklik, és mindig, mikor már ki akarom vágni a fenébe, hoz komoly egy darab zöld hajtást, hogy megessen rajta a szívem, és árgus szemekkel őrizzem azt a pici zöldet, és akkor megint biztonságban érzi magát, elszórja azt a pár zöld levélkét, és néhány hétre mély álomba merül. Mire eldöntöm, hogy na most aztán úgy kivágom, lába sem éri, stb., akkor kegyesen növeszt egy újabb rügyecskét. Most éppen három új hajtása van, összesen 14 db levélkével, de láttam, hogy még két rügyecske készülődik, aztán majd egyszer úgy jár, mint a Török Szultán Rejtőnél, nem lesz ideje megmagyarázni.

A bougainvillea Nauplion miatt fontos, az egész városka tele volt vele, október volt, és ott láttam életemben először a borszínű tengert. A leánder meg Mükéné miatt. Most petúnia van, meg töménytelen kövirózsa, mert van az erkélynek egy sarka, amit reggeltől estig ér a nap, és ott más nem él meg. Meg van még két cserép begónia, kis tuják, krizantém, nyárra kitelepült egy cserép viaszvirág és a kaktuszok. Meg két tő balkonparadicsom, tápszeres dobozban, velük árukapcsolással kaptunk pár tő paprikát is. Már virágzik, majd kiderül, mi lesz belőle.

Krumplit meg a gyermek ültetett (vagy nemtom, azzal mit csinálnak, vetik? Krumplit vet, úgy arat, ahogy a mondás tartja), pedig adunk neki enni rendesen. Az úgy volt, hogy van nekem egy nagy cserepem, amibe semmit nem ültettem, hanem beleöntöttem a maradék virágföldet, és oda szoktam dobálni az elszáradt leveleket, kávézaccot, tealevelet, ilyesmit, már gyönyörű, fekete földem lett erre az évre. Kint matattam az erkélyen, átültetgettem ezt-azt, gyermek ott lábatlankodott, pakolászta a télről maradt pár szem krumplit, rakta üres cserépbe, dömperbe, földre, remekül szórakozott, néhányat meg eldugdosott a komposztba. Én meg persze kiszedegettem, ahányat megtaláltam, de úgy látszik, nem találtam meg mindet, mert most van egy kb. 2 arasznyi, igen agresszív külsejű krumplipalántánk (vagy mi) az erkélyünkön, Józsefváros mélyén, egy cserépben. Nem rossz egy tizenöt hónapostól...

A valódi kakaó

2009-06-12T02:41:00.000-07:00

Nemtom, ki hogy van vele, de jó kakaót főzni nagyon nehéz. Nagyjából azóta kísérletezem keverési arányokkal, hőfokkal, főzésidővel, mióta egyedül is meg merem gyújtani a gázt. És nem az igazi, valahogy nem. Nem mondom, hogy mániámmá vált a téma, de azért felkaptam a fejem, amikor sztárszakácsunk közölte népszerű műsorában, hogy most bizony megtanítja Hüjjeszülőnek, hogy hogyan kell az igazi kakaót, nem ám abból a szörnyű instant izékből, jajj, fújj, mert az instant, az bizony tele van mindenfélével, adalékanyagok, meg ilyenek. Kezdő Hüjjeszülő vagyok, de nagyon akarok tanulni, hogy a gyereknek majd a legjobbat mindig, mármint amikor már kinőtte a pempőket, amelyekhez egyelőre mereven ragaszkodik. Hát lássuk, hogyan is kell az igazi kakaót. Hozzávalók: 20 dkg csokoládé... Mivaaaan? Meg tejszín, meg ilyenek. Na jó, ugorgyunk.
És most, pár napja vettem két csomag holland kakaót, azt a nagyon sötétet, 20-22% kakaóvaj tartalommal, és azon ott volt a recept. Sőt, A Recept. Húsz éve főzöm a legkülönbözőbb színvonalú kakaókat, és harmincnégy évesen (férjezett, egy gyermek anyja) kellett rájönnöm, hogy a kakaót nem is kell főzni.
Aztán lekaptam a polcról Magyar Elek Az Ínyesmester szakácskönyve c. alapművét, ami egyébként már évek óta megvan, és évek óta forgatom lelkesen, csak valahogy pont a kakaót nem kerestem benne, és ott volt, kicsit bővebben, kicsit cizelláltabban, de nagyjából ugyanez a leírás:
1. Keverjünk össze egy kiskanálnyi kakaót és kétszer annyi cukrot egy csészében.
2. Adjunk hozzá hideg vizet vagy tejet, és keverjük simára.
3. Folyamatos keverés közben hígítsuk fel forró vízzel vagy tejjel.
Ennyi.
Magyar Elek szerint "kb. ugyanannyi por- vagy finomított kristálycukrot" kell vegyíteni a "púpozott kávéskanál jófajta" kakaóporhoz, és végén hideg tejjel is fel lehet önteni. Vagy forró kávéval.
Hogy élhettem eddig igazi kakaó nélkül? Felfoghatatlan.

Minek nekem másik blog?

2009-06-10T06:34:00.001-07:00

Mert grafomán vagyok.
Az első blogom, a csipkés, úgy lett, hogy elkezdtem hajóscsipkét gyártani, és akkoriban (meg azóta is) mindenki minden alkalomra csipkét kapott tőlem, és miután a környezetemben mindenkitől bezsebeltem az ájult áhítattal, (majd egyre kényszeredetteb mosollyal) elrebegett ódákat műveim nagyszerűségéről, kénytelen voltam új közönséget keresni magamnak.
A második blogom nem nyilvános, akkor kezdtük F. Apájával, mikor F. megszületett.
De közben én annyi mindenről akarok írni, ami nem csipke, és nem F., szóval belátható, hogy igenis, kellett nekem egy harmadik blog.
Először azt a címet akartam, hogy www.csipkelelkumasikblogjaavilagdolgairolazeletertelmerolvalamintakurkumasarcpakolasveszelyeirol.blogspot.com, de aztán letettem róla.
Szóval lett ez az új blogom, ide fogok pakolni minden kacatot, ami az előző kettőbe nem fér.